Mi�rt mindig az �r�k�s harc?

Mikor oly r�vid az �let.

Mi�rt b�ntjuk mindig egym�st?

Mikor oly sz�p is lehetne a l�ted.

�lni b�k�ben, szeretetben, ez egyetlen v�gyam,

Szeretni bar�taim, felh�tlen boldogs�gban.

K�rlek benneteket, engedj�tek meg ezt nekem,

Mert n�lk�letek nagyon siv�r lesz m�r az �letem.

Szeretn�k szeretni, boldognak lenni,

Szeret� sz�vemmel a fellegek k�z�tt repkedni.

Olyan boldog vagyok, mikor ez az �rz�s t�lti el sz�vem,

�s oly szomor�, ha bar�taim sz�ve hull darabokra el�ttem.

K�z�l�nk, ha valaki szenved, �n is szenvedek.

Ha v�rzik a sz�ve, az eny�m sz�zszor v�resebb.

Ha darabokra hullik a lelke, az eny�m is darabokban hever.

Ki �rti ezt meg? Csak az, akinek �rz�se b�r nagy szeretettel.

Ezt az �rz�st, mit �rzek, megmagyar�zni nem lehet,

Hisz oly hatalmas bennem, az ir�ntatok �rzett szeretet.

Legyen mindig b�ke, ne b�ntsuk egym�st,

�lj�nk boldogan, s �gy szeress�nk, ahogy senki m�s.