Belépés egy varázslatos szobába

Én rátok találtam, ti felfedeztetek,
s egy barátságos szobába vezettetek.
Megmutattátok az utat a jó felé,
lehangolt életemnek ezzel végetvetvén.

Felém nyújtottátok biztonságos kezetek,
s én megfogván azt, mentem az úton veletek.
Követtelek benneteket, mint hívő a messiást,
várva tőletek jobbnál jobb megoldást.

Barátságos szoba fogadott ott engem,
amit nagyobbrészt nektek köszönhettem.
A szoba lakói mind jóságos emberek,
s örülök, hogy beléphettem közétek.

Felébresztettétek bennem szunnyadó költői kedvem,
melyet teljes egészében nektek köszönhettem.
Azóta olyan vagyok, mint egy táltos paripa,
ki reménykedik abban, hogy várja ezernyi kis csoda.

Örülök, hogy vagytok, és én vagyok nektek,
s parányi tetteimmel nektek segíthetek.
Alig várom a napnak azon édes óráját,
hogy e kis szoba küszöbét léphessem át.

Együtt kacagok és sírok veletek,
miközben fogjátok a kezem, és én fogom a tietek.
Vezetjük egymást a göröngyös úton,
és nem siránkozunk tovább a múlton.

Fogjuk hát meg gyerekek egymás kezét,
s álmodjuk együtt a legcsodálatosabb mesét.
Örüljünk annak, hogy együtt vagyunk,
vigyázzunk egymásra, ahogyan csak tudunk.

2005. 02. 17.

Megjött a Mikulás!