Borítsunk fátylat a múltra
Szomorú vagyok és sírni támad kedvem,
Ha a Barátságos szobából lesz egy sötét verem.
Miért marjuk egymást? Ennek semmi értelme sincsen.
Nem könnyebb az élet, úgy ha semmi konfliktus nincsen?
Borítsunk fátylat a múltra, és temessük el mélyen.
S gondoskodjunk róla, hogy soha vissza ne térjen.
Szeressük hát egymást, hisz Barátságos szoba a nevünk.
S meglátjátok majd, hogy virágzó és boldog lesz életünk.
2005. 04. 24. Cantlos
Üzenet az állatkínzóknak
Hozzád szólok állatkínzó, Te undorító féreg.
A gyűlöletem irántad, az egekig érhet.
Élvezed egy kis állatnak kioltani az életét?
Biztos nem esne jól, ha elvenném a tiéd.
Mivel drágább az élteted egy kis állaténál?
Egy kutyáénál, macskáénál vagy egy kis hangyáénál.
Én mondom neked Te szánalmas féreg.
A te életed az övék nyomába sem érhet.
S ha bántod őket, és én ezt megtudom,
Menekülj, amerre látsz! Mert utol ér haragom.
2005. 04. 24. Cantlos
Politikusok
Politikusok, kik ott a parlamentben ültök,
Szánalmas, acsarkodó bohócoknak tűntök.
Nem tudtok ti semmit a világról,
S a nép, már nem győz eleget mondani az imából.
Hát nem veszitek észre, hogy ez nem jól van?
Csak állataitokat hizlaljátok az ólban.
Mindent magatoknak akartok, és tesztek a népre,
S nem látjátok, az embereknek nincs már elég pénze.
Folyton csak adóztattok, hogy nektek legyen vagyon.
Nincs még elég, bírtok? Nincs még elég haszon?
Csak annyit mondok nektek, hogy nézzetek már körül.
Ha nem hagyjátok abba, a nép megőrül.
Sztrájkolnak majd sorra, és nem dolgozik senki.
Ha nem adtok nekik pénzt, miből fognak enni?
Állandóan gürcöl és dolgozik az apa,
De miattatok mégis mindig üres a kassza.
Egyre fogy a népesség, nem születik gyerek.
Ti hazudtok és mentegetőztök: ez nem tőletek ered.
Annyit mondok nektek, nem jó a posztotok.
A cirkuszi bohócok, az való hozzátok.
2005. 04. 24. Cantlos
William Wallas
Gyermekként megszülettél, és úgy érezted, semmi baj nincsen,
Nem ismerted a félelmet és a szörnyű halált sem.
De az ellenség megölte apád és fivéred.
S hogy miért tették ezt a szörnyű dolgot, sokáig nem érted.
Nagybátyád felnevelt és gondoskodott rólad,
Jobban védett téged, mint egy anya valaha is óvhat.
Felnőttként visszatértél a régi házadba,
S ott állt a kis ház, megtépve és lepusztulva.
Betértél a faluba, régi barátok mindenütt,
Megismertek téged és együtt ünnepeltél velük.
De az ellenség elvitte az ifjú arát,
Ellene nem tehettél semmit, módodban ez sajnos nem állt.
Kicsit később megismerted nagy szerelmedet,
De az ellenség elvette tőled, s megkeserítette létedet.
Bosszúszomjas háborgó lelked nem bírt nyugodni,
S mint bátor hazafi mondtad népednek, föl kell lázadni!
Bátran, félelmet nem ismerve küzdöttél hazádért,
S megannyi ártatlan skót nőért és családért.
Úgy látszott minden, hogy nem hasztalan az egész,
Mert a Skót Nemzet az angolok ellen, el nem vész.
De árulások sorozata keserítette életed,
S az élet súlya egyre inkább rád nehezedett.
Te azt mondtad Nem és Nem! S felkeltél újra,
Csatába is indultál a seregeddel megvadulva.
Az ellenség ám tőrbe csalt és megkínozta tested,
Hogy hódolj az angol királynak, te ezt akkor sem tetted.
Kínok között vergődtél szörnyű fájdalmadban,
De még akkor is küzdöttél egyre jobban és jobban.
Egy szót vártak tőled, csak annyit, hogy kegyelem,
S megszűnt volna minden fájdalom és gyötrelem.
A szemedben látszódott a dac és az igazság,
S a kegyelem szó helyett azt mondtad, SZABADSÁG!
Az ellenség megszánva könnyített rajtad,
S egy baltasuhintással véget vetett a kínnak.
A szerelmed kendőjét szorongattad a kezedben,
S az ő alakját vélted látni a tömegben.
Fejedet a gaz ellenség a London Hídra tűzte,
De a skót népnek ez, csak olaj volt a tűzre.
Az éhező skót sereg kivonult a térre,
Hogy kimondja igazát, s az ellen képébe tépje.
Egy parányi éhező sereg rohamra indult,
Hogy megharcolják igazukat,
És az Isten kegyelméből kivívták SZABADSÁGUKAT!
2005. 04. 24. Cantlos
Achileus
A hős Achileusnak, egy dolog a vágya,
A halhatatlanságot, bárhogy megtalálja.
Küzdött bármi áron, hogy fönn maradjon a neve,
Ezért izzadt, harcolt és rengett egész teste.
Trója partjainál az ifjak ki is szálltak,
Ezrek voltak köztük, nemes szívű bátrak.
De Trója védői sem voltak gyávábbak,
Hazájukért, oroszlánszívvel büszkén kiálltak.
Napokig tartott az ostrom, nem állt nyerésre senki,
Már nem volt kedve a bátraknak, hős dolgokat tenni.
Achileust mozgatta a halhatatlanság vágya,
Be kell venni Tróját, bármi legyen az ára.
Odüsseus furfangja segített a dolgon,
Estére a falon belül marakodtak a koncon.
Mészároltak mindenkit, semmi sem volt szent,
Évszázadok óta, nem volt ilyen szörnyű tett.
Achileust, egy mérges nyíl miatt elhagyta a lelke,
De e hősi ostrom, nevét halhatatlanná tette.
2005. 04. 25. Cantlos
A kerek asztal lovagjai
Van egy város Welsben, a csodálatos Camelot,
Itt vannak a hős védői a bátor lovagok.
Nem ismernek ármányt, gazságot, se félelmet,
Igazak ők, bátrak, jelszavuk a becsület.
Egy asztalnál ülnek, ahol nincsenek rangok,
Egyenrangú mindegyik fél, és nincsenek kasztok.
Innen irányítják a dicső Camelot dolgait,
Az istállókban pucolják Artúr nemes lovait.
A király kardja, a varázslatos Excalibur,
Ha nála van, nincs e földön igazabb úr.
Igazság és vidámság amerre szállnak galambjai,
Itt élnek a bátor hősök, Kerek asztal lovagjai.
2005. 04. 24. Cantlos
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
