Tombol a cudar t�l sz�d�t� ereje,
ellepi a t�jat a feh�r h� leple.

A f�k �gain csendben kuporog a mad�r sereg,
s titkon rem�lik, hogy nemsok� j�n a meleg.

B�s dalt d�dol az �szaki sz�l,
de nini amott a t�volban felcsillan egy f�ny.

Kis h�zik� ablak�n sz�r�dik ki a csillog�s,
a szob�ba bent csupa �des ragyog�s.

Ropog a t�z a kandall�ban, j� meleget �d,
gyereksereg zsivaja lakja be a szob�t.

Egyszer csak egy koppan�s hallatszik az ablak fel�l.
Ki lehet az? Mozdul egyszerre a sok kis fejtet�.

N�zz�tek! Egy mad�rka koppantott.
S hirtelen a sok gyerek az ablakhoz ugrott.

Szeg�ny pici mad�r tollai el�ztak,
m�la, b�s szem�ben �l n�ma b�nat.

Szeme szinte k�nnyes, siratja a p�rj�t,
az este vitte el a hideg t�l, nem k�m�lve v�gy�t.

A gyerekek vid�m kacaja elcsendes�lt,
s megtorpanva b�mult�k a kismadarat, ki ide menek�lt.

Az ablak lassan kit�rult, Gyuszi magot hozott,
letette az asztalra, s a gyerekek hada csendben v�rakozott.

Egyszer csak a kismad�r az asztalra r�ppent,
s csipegetni kezdte a magokat r�gvest.

Tollait megsz�r�totta a szoba melege,
S egyb�l visszat�rt a kismad�r �letkedve.

A gyerekek �jra boldogok lettek,
�r�ltek, hogy egy kismad�ron seg�thettek.

De mi van a t�bbivel, ki viseli gondj�t annak a sok kismad�rnak,
ki-ki van t�ve a term�szet szesz�lyes viszontags�g�nak?

Akad az�rt a vil�gon m�g nagyon sok j� ember,
ki a kismadarak ir�nt b�r nagy szeretettel.

Te is gondolj, k�rlek a kismadarakra!
Mikor t�pi tollukat az id� zord hatalma.