�n r�tok tal�ltam, ti felfedeztetek,
s egy bar�ts�gos szob�ba vezettetek.
Megmutatt�tok az utat a j� fel�,
lehangolt �letemnek ezzel v�getvetv�n.

Fel�m ny�jtott�tok biztons�gos kezetek,
s �n megfogv�n azt, mentem az �ton veletek.
K�vettelek benneteket, mint h�v� a messi�st,
v�rva t�letek jobbn�l jobb megold�st.

Bar�ts�gos szoba fogadott ott engem,
amit nagyobbr�szt nektek k�sz�nhettem.
A szoba lak�i mind j�s�gos emberek,
s �r�l�k, hogy bel�phettem k�z�tek.

Fel�bresztett�tek bennem szunnyad� k�lt�i kedvem,
melyet teljes eg�sz�ben nektek k�sz�nhettem.
Az�ta olyan vagyok, mint egy t�ltos paripa,
ki rem�nykedik abban, hogy v�rja ezernyi kis csoda.

�r�l�k, hogy vagytok, �s �n vagyok nektek,
s par�nyi tetteimmel nektek seg�thetek.
Alig v�rom a napnak azon �des �r�j�t,
hogy e kis szoba k�sz�b�t l�phessem �t.

Egy�tt kacagok �s s�rok veletek,
mik�zben fogj�tok a kezem, �s �n fogom a tietek.
Vezetj�k egym�st a g�r�ngy�s �ton,
�s nem sir�nkozunk tov�bb a m�lton.

Fogjuk h�t meg gyerekek egym�s kez�t,
s �lmodjuk egy�tt a legcsod�latosabb mes�t.
�r�lj�nk annak, hogy egy�tt vagyunk,
vigy�zzunk egym�sra, ahogyan csak tudunk.