Elj�tt a nap,

Mikor k�t ember szerelme gy�m�lcsk�nt megfogant.

Elj�tt a nap, egy sz�p m�jusi nap,

Mikor a nagy csendb�l �rces hangja felharsant.

Nagy f�jdalommal, szenved�ssel j�tt a vil�gra,

Melyet t�kr�z els� leveg�v�tel miatti fels�r�sa.

De ezut�n, m�rhetetlen �r�m t�lt�tte el a csal�d sz�v�t,

S nem gondolva a m�lt szenved�seire,

Apa �s anya boldogan tartotta karj�ban els�sz�l�tt fi� gyermek�t.

Azt�n egyre n�tt-n�tt, cseperedett a gyermek,

S k�zben m�g n�gy testv�re sz�letett.

A csod�latos �r�m �tsz�r �ldotta meg a csal�dot,

M�g egyszer apa �s anya meg�regedtek,

A fi�k�kat felnevelt�k, �tnak engedt�k,

S �ltek egy�tt, mint a gerlep�rok.

�sz volt, hideg, fagyos �szi este,

Mikor valahol a t�volban otthon�t�l messze,

Utols� csepp nedv�t is kiszenvedte,

Csendben, halkan f�jdalm�t t�rte,

S egyszer csak… meg�llt sz�vver�se.

T�dej�b�l, mely olyan volt, mint egy katlan,

T�vozott az utols� leveg�v�tel halkan.

� volt az, az els� sz�l�tt fi�,

Kinek t�voz�sa ut�n nem maradt m�s,

Mint a m�rhetetlen f�jdalom, az �r �s a hi�ny,

S s�rhalom, mely felett apa �s anya zokogva �ll.

Hol vagy most anya? Mondan�, ha tudn�,

Hogy k�nz� f�jdalmam enyh�teni tudn�d.

Sajnos az elm�l�s eg�szen m�s,

Az �r�m helyett f�j� zokog�s.